Vash előtörténete

Név: Vash
Faj:Ember
Kor: 25 éves.
Kaszt: Sith-harcos
Belső tulajdonságok: Egy magának való, magányos férfi. Szeret harcolni, de ugyanakkor, szereti átgondolni a dolgokat. Ha parancsot, feladatot adnak neki, azt mindig és minden áron teljesíti. Bárkivel és bármivel végez, aki, vagy ami csak az útjába kerül. Szereti használni a fénykardot és a Sötét erőt. Ha van szabad ideje, szereti gyakorolni a fénykard és erő technikákat, valamint szeret mindenkitől elvonulni, egyedül maradni.
Külső tulajdonságok: ’180 cm magas, átlagos testalkatú. Hajának színe fekete, szemének színe vörös. Mindig és mindenhol fekete ruha van rajta. Arcán körszakáll van.

Előtörténet:
A Korribanon született, ám már születésénél jelen volt a halál, ugyanis anyja belehalt a szülésbe, így apja egyedül próbálta meg felnevelni. Édesapja első pillanattól kezdve furcsállta, ugyanakkor mindennél jobban szerette a fiút. Amint különösnek vélt az szemének vörös színe volt, hisz senkinek sem volt a családban vörös szem-színe. Mérhetetlen szeretet pedig azért kapott a fiú, mert csak ő jelentette már számára a családot. Vash szerette, és tisztelte apját. Ahogy cseperedett a fiú, sokszor provokált, vagy keveredett verekedésbe. Nem sűrűn kapott ki, mert valami különös módon, mindig meg érezte, hogy hova üssön ellenfelének. A verekedésekért apja nem szólta le, egyszerűen csak némán megölelte. Ezt talán más családnál fura lenne, de náluk nem, hisz csak ketten voltak. A verekedési „megérzésén” kívül még más különös képessége is volt: ha valamit keresett, azt mindig megtalálta.
Az ifjú néha szeretett sziklásabb helyekhez járni, vagy épp ott küzdeni, ha ő kezdeményezte a harcot, és ellenfele belement. 17 éves korában az egyik küzdelmének helyszíne épp egy sziklákkal teli völgy lett, ellenfele egy nála erősebb fiú volt. Bár ellenfele erősebb volt, de Vash az ütések nagy részét hárította, vagy kitért előlük. Egymást követték követék az ütések és rúgások, hosszú perceken át. Az ellenfélt kezdte egyre jobban idegesíteni, hogy nem bír leküzdeni egy nála gyengébbel. Ezt egyszer-csak megelégelte, és a fiút neki lökte teljes erőből egy nagyobb kőhalomnak. A halom tetejéről a rezgés hatására egy nagyobbacska, nem túl nagy, de ugyanakkor nem is kis kő esett le, épp olyan amihez legalább 5 ember kellene hogy felemelje. Na egy ilyen kő esett rá az ifjúra, de szerencsére nem lapította ki. Ellenfele nem rohant el, mert nem ezt akarta, így segíteni akart, és le akarta szedni valahogy a követ Vashról. Az ifjú, ezen teljesen meglepődött, hisz ő az ellenfele, de tudta hogy egyedül nem tudna mit kezdeni ezzel a sziklával. Hiába próbálták így most már ketten, így sem sikerült az eltávolítása. A hirtelen most már segítőkész ellenfél tudta, hogy ketten kevesek, így pár métert hátrált, majd elkezdett gondolkodni hogy elrohan segítségért. Eközben Vash tovább próbált a szikla alól kijutni, majd miközben próbálkozott egyszer csak fura dolog történt: a kő elkezdett mozogni, majd lassan a levegőbe emelkedni. Az ifjú vörös szemű ember mélyen, legbelül sejtette, hogy ő csinálja ezt. De ez nem az a pillanat volt, amikor lehet várakozni, így azonnal kigurult a szikla alól. A másik teljesen le volt dermedve a történtektől, majd Vash fel állt, leporolta magát és így szólt:
- Bámészkodsz még, vagy folytatjuk ahol abba maradt?- Nézett rá ellenfelére agresszív tekintettel, mint ha mi sem történt volna az elmúlt percekben. A másik sejtette, hogy nem lenne esélye, így inkább elkezdett hátrálni. Vashban hatalmas harag gerjedt ettől, és bár több méter volt köztük, még is úgy csinált mintha meg akarná fojtani jobb kezével. Ekkor nagyon furcsa dolog történt: a fiú elkezdett köhögni és fuldokolni. De mivel Vash nem ismerte, nem uralta az Erőt, így ez a hatás nem tartott tovább pár másodpercnél. A fiú kiköhögte magát, majd villám gyorsan elfutott. Vash dühösen utána ordított:
- Fuss csak, te gyáva féreg!- Ez után egyszerre bánatosan, ugyan akkor feldobva ment haza, mert bár ellenfele elmenekült, mégis megízlelte a Sötét Erő hatalmát egy pillanatra. Meg ízlelte milyen hatalmas érzés valaki életét tartani a kezében, és ez tetszett neki. Haza érkezése után azonnal lefeküdt aludni. Másnap a Sith tanács emberei jöttek el hozzá, Vash úgy vélte, hogy az előző napi gyáva ellenfele mesélte el a dolgokat, de nem zavarta.
- Te most velünk jössz!- Szólt hozzá az egyik férfi, és Vash érezte, hogy nincs apelláta, velük kell mennie, ha akarja, ha nem. De az ifjú nem akart otthon maradni, szóval mindenféleképpen a két alakkal tart. Az ifjú szólt apjának hogy ő elmegy, aki erre zokogva átölelte, úgy, mintha soha többé nem látná fiát. A fiút a Sith tanács elé vitték ahol elárulták neki, hogy hallották a történteket, és érzik, hogy van benne harag, és sötétség, ami a Sith-é váláshoz kell. Meg mondták neki, hogy bent maradhat az akadémián, vagy otthonról jöjjön be, de Vash azonnal leszögezte, hogy bent marad, és csak ritkán fogja elhagyni az akadémiát. Így más nap meg is kezdődött a tanítása. Ahogy telt-múlt az idő, az ifjú egyre többet tudott meg a Sötét Erőről, és annak használatáról, a történelmükről, a fegyverekről, és mindenről, amiről lehetett. Pár havonta haza látogatott apjához 1-2 napra. Az apát nem érdekelte, hogy fia Sith lesz, annak örült, hogy még él.
A tanulás 3. évében Vash rossz híreket kapott: apja meghalt. Az ifjúban hatalmas bánat és harag gyűlt össze. Apja temetésén megfogadta, hogy ő a lehető leghosszabb életet fogja élni, amit csak egy ember élhet, és hogy bárkivel és bármivel el fog bánni, ami, vagy aki csak az útja kerül. A Sith tanács titokban örült annak, hogy Vash így már nem fog többet elmenni az akadémiáról, apjához, hisz ő volt az egyetlen, aki az ifjúban tartott valamiféle jóságot, de ennek immáron vége lett. Vash a következő 3 évben teljesen megváltozott: nem mutatott könyörületet, semmiféle érzelmet. A gyakorlások során, ha valamelyik társával kellett gyakorolnia, nem ismert könyörületet. Tanítója egy Knifes nevű Sith mester volt, aki örült annak, hogy ilyen könyörtelen, és erős tanítványa van. A 6. év végén azt a feladatot kapta tanítójától, hogy menjen el a kristálybarlangba, és a fénykardjához szükséges kristály szerezzen, de készüljön fel arra, hogy lények fognak a barlangba lenni. Vash nem törődve a veszéllyel, elindult a barlangba. Ahogy gyűjtötte a kristályt, hirtelen egy hatalmas pók-szerű lény jött elő a barlang egy sötétebb zugából. Az ifjú azonnal készen ált a harcra, nem az a fajta ember megfutamodik akkor, ha nagyobb ellenfele. A szörny azonnal neki rontott Vash-nak, aki mint valamiféle játék baba, könnyedén repült a kristályok közé, amik össze-vissza megkarcolták, megsebezték. A fiúból azonnal előtört a harag, gyorsan felugrott és segítségül hívta az Erőt. Érezte, hogy átjárja őt, majd összeszorította öklét, teljes erejéből neki rontott a dögnek, és egy hatalmasat ütött bele a fejébe, ami úgy betört, mintha egy kemény héjú gyümölcs lenne, amire ráütöttek. A szörny teteme a földre esett, Vash arcán előjött egy gonosz mosoly, majd bele rúgott a tetem fejébe egy hatalmasat. Összeszedte a kristály darabokat, majd visszatért az akadémiára. Pár hét alatt összeszedte az összes alkatrészt, ami a fénykardhoz kell. Lement a nagyterembe, maga elé rakta a darabokat, majd leült és elkezdett meditálni. Öt napon keresztül meditált, tanítója néha ránézett néhány mesterrel együtt. Az ötödik napon végre elkészült fénykardja. Tanítója pár méterről figyelte tanítványát. Vash megmerevedett lábait kicsit megnyújtóztatta, majd felállt. Kinyújtotta jobb kezét, és az Erő segítségével a kezébe emelte fegyverét. Markolata tökéletes volt, úgy illett kezébe, mintha egy újabb végtagja lenne. Bátran nyomta meg a bekapcsoló gombot, mert tudta, hogy nem lesz gond. A vörös penge felizzott, ezzel jelezve Vash-nak, hogy kész áll a feladatára, a gyilkolásra. Knifes ekkor oda lépett hozzá, és így szólt:
- Látom végre kész vagy. Épp ideje volt! Most már tanítvány vagy. - Nézett önelégülten Vashra.- Most már készen állsz arra, hogy Kenpachi mester tanítson téged. Holnap reggel fog megérkezni. -
Vash kikapcsolta kardját, felcsatolta oldalára, és elment, hogy gyakoroljon maga által, pusztításra szánt fegyverével.
Másnap reggel elment a leszálló pályához hogy találkozzon új mesterével. Épp időben érkezett, mert mestere hajója épp abban a pillanatban szállt le, mikor oda ért. A leszálló rámpa lenyílt, és Vash meglátta mesterét, akinek jobb szeménél egy hatalmas heg volt. Az ifjú meghajolt előtte, mestere szint úgy, meg mondta, hogy ő Kenpachi mester. Mondta neki, hogy egy óra múlva találkozzanak a gyakorló terembe. Vash így tett, a gyakorló teremnél találkoztak.
- Nos, ifjú tanítványom, most elkezdjük gyakorolni, hogy bánj a fénykardoddal! Figyelmeztetlek, ha a leg-kisebb bizonytalanságot is érzem benned, azon nyomban végzek veled! – Nézett az ifjú tanítványra, gyilkos tekintettel, majd bekapcsolta fénykardját.
Vash nem riadt meg, ő is bekapcsolta fegyverét, és elkezdtek gyakorolni órákon át, kitartóan. Négy óra kemény gyakorlás után, Kenpachi érezte hogy a tanítvány megfelel, és kiváló Sith harcos lesz belőle.

Nah... Maga az előtöri tetszett. Látom, megnézted a példát, ami azt jelenti, hogy nem fölöslegesen írtam... Ennek örülök . Most viszont lehet szidni az anyámat, de még nem tudom elfogadni.
Hibák:
-Faj: Sith (ez nem SWTOR, itt nincs "Sith faj". Ha arra gondoltál, hogy a Sithekhez tartozik, akkor azt kasztnál kell feltüntetni úgy, hogy odaírod a Sith szót a harcos elé. -Egy-két helyesírási hiba
- "Látom végre kész vagy. Már kezdtem attól tartani, hogy nem vagy képes rá, de látom tévedtem. Nem rossz kölyök! Most már tanítvány vagy."-ez a mondat túl kedves egy Sith-hez. Őket nem zavarja, ha meghal valaki. Ha gyenge volt, akkor ne éljen.
-Ha szétloccsant a "pók" feje, akkor hogy rúgsz bele?
-Korriban egy sivatagos bolygó. Ott nincsenek fák.
-Az aláírásnál a Sithet lécci írd át növendékre.
Nah asszem ennyi.

Az előtörit elfogadom! Jutalmad 15 sp (9 az előtöri, 3 az, hogy benn vagy az első 10 regisztráltban és még 3 a húsvét miatt így utólag) készítsd el a karakterlapodat, a szobádat, és az űrhajódat!

Jaj, tisztára elfelejtettem. A kezdőtőkéd: 4000 cr.