Gendrax szobája

Egyszerű berendezés, semmi több. Egy ruhásszekrény van bent, egy ágy, valamint egy asztal, hozzá egy szék, ezenfelül egy asztali lámpa. Az asztalon van egy kis állvány is, amin Gendrax a kardját tartja.

Reggel volt. Gendrax kinyitotta szemeit és felült, félrerakva a paplant. A hosszú, Jedi évek során megszokta már a reggel hatkor kelést és nem is bánta. Gyomra korgott egyet. Megágyazott, aztán az erővel magához rántotta a testhezálló aláöltözetet és magára kapta azt, majd következett a páncél és a köpeny. Mindezt katonás gyorsasággal kapta magára, mint mindig. Az asztalhoz lépett és felvéve fénykardját, az övére akasztotta azt. Ezután jöhetett a reggeli meditáció. Helyet foglalt az asztal melletti kihasználatlan téren, majd lehunyta szemeit. Kizárta a külvilágot és hagyta, hogy a csend és a nyugalom kitöltse elméjét. Egy órát meditált, majd felállt és elindult az ajtó felé, hogy elmenjen a közös terembe, ahol csillapíthatja éhségét.

A reggeli napsugarak kíméletlenül hatoltak be a szoba ablakán, de az ifjú Jedi már rég hozzászokott a korai keléshez, így nem zavartatta magát a reggel miatt. Gyors öltözködés után meditálni vonult, ami mélységes nyugalomban telt, ám az utolsó pár másodpercben mintha valami ismeretlen érzés jelent volna meg. Ez az érzés mintha még a bőre alá is beszivárgott volna, de amint próbált utána nyúlni, hogy azonosítsa, egyből elillant. Gendrax még mindig a furcsaságon töprengett, miközben az ebédlő felé tartott. Bambulásának köszönhetően egy másik személy háta állította meg az ebédlő bejáratánál álló sor előtt.
- Öm, valami gond van? - fordult felé a lány. Az ifjú Jedi valahogy ismerősnek találta. Talán a kisugárzása lehetett, ami azt súgta, találkoztak már. Ahogy Gendrax alaposabban szemügyre vette egy nála kicsit alacsonyabb, fehér bőrű, fekete hajú lányt látott.

Gendrax egészen elmélyült a gondolataiban és csak akkor zökkent ki belőle, mikor nekikoccant valaki hátának.
"Sajnálom. Kissé túlságosan is elmélyültem a gondolataimban." felelte a zabrak férfi.
Ismerősnek találta a lányt. Visszaemlékezett és eszébe jutott, hogy néhányszor már látta őt a templomban. Miközben várakoztak, a zabrak férfi úgy gondolta, hogy egy kis ismerkedés nem árthat.
"Én Gendrax vagyok. Zavra Takrash tanítványa." mutatkozott be. "Talán ismered őt. A mesteremnek sok barátja van a templomban."
Közben hátrébb lépett, hogy teret adjon a lánynak.

- Ó, semmi probléma, csak azt hittem szeretnél valamit. - húzta mosolyra a száját a lány, miután bocsánatot kértél tőle. Miközben kérdésedet feltetted, felfigyelhettél rá, hogy a lány alaposan végigmért és közben keze az övét babrálta alig pár centire a fénykardja markolata mellett. Vagy paranoiás a lány, vagy volt már része kellemetlen helyzetekben, ennek ellenére látszott rajta, hogy nem egy tapasztalt jedi. Azok sosem tartanák a kezüket ok nélkül ennyire közel a fegyverükhöz. Valahogy mindig előre érzik a veszélyt.
- Igen, ismerem a Mesteredet. Kellemes személyiség. - válaszolta és mikor hátrébb léptél, láthatóan megnyugodott, kezét pedig a háta mögé tette - Ami azt illeti, még nem találkoztunk személyesen, de látásból már ismerlek. A Mesterem, Briap mester jó barátja Zavra Takrashnak. Ami azt illeti, említette is, hogy még a mai nap keresselek meg, szóval kifejezetten örülök, hogy belém botlottál. - lépett közben előrébb, mert megindult előttetek a sor.

"Örülök, hogy semmi baj nincs." válaszolt a zabrak férfi.
Gendrax látta, hogy a lány a fénykardjának közelében matat a kezével. Nem értette a dolgot, de nem is akart leállni egy másik Jedivel fénykard párbajt vívni minden különösebb ok nélkül.
"Csak nyugalom. Nem akartam semmi rosszat." mondta barátságos hangnemmel.
De miután a férfi hátrébb lépett, a lány megnyugodott, így ez le is volt tudva. A lány beszélt egy kicsit, közben megemlítette a saját mesterét is. Gendrax bólintott egyet.
"Miért kellett megkeresned engem, ha szabad kérdeznem?"
Mikor megindult a sor, Gendrax előrébb lépett, hogy haladjon a sorral.

A lány nem szólt semmit, csak intett, hogy kövesd, mert hirtelen megindult befelé a sor, mely akkor is magával sodort volna téged, ha valamilyen okból úgy döntesz, nem követed.
- Elvileg közösen fogunk menni valahova, de nekem sem árulták el, hogy pontosan miről is van szó. - vetette oda, miközben épp a kiszolgáló pulthoz kerültetek. Két darab száraz élelmiszerrudat és egy kis trutyit kaptatok, ami ránézésre lehetett akármi. Mikor leültetek egy asztalhoz, végre folytatta a mondandóját.
- El is felejtettem a bemutatkozást. Penny Danvolt vagyok, örvendek a találkozásnak. Ami azt illeti, reggeli után szerettem volna beszélni veled, de ha már egyszer így alakult, akkor legalább tudunk beszélgetni egy kicsit.

Miután megkapták a reggelit és egy asztalhoz ültek, a lány bemutatkozott Penny Danvolt néven.
"Örvendek." mondta.
Ránézett a reggelire. A száraz élelmiszerrudat kedvelte ugyan, de a mellé adott valamit nem. Két falat között Penny-re nézett.
"Én úgy vélem, hogy a mestereink valami nagyobb próba elé akarnak állítani minket, amit közösen kell elvégezni." mondta. "De míg reggelizünk, szívesen beszélgetek veled, amiről csak szeretnél."

Míg te csak az élelmiszerrudat etted, a lány nem zavartatta magát és mondhatni elegáns zabálásba kezdett. Tökéletesen, etikett szerint, de nagyjából a te evési tempód háromszorosával tömte magába az ételt. Őt láthatóan nem zavarta a trutyi állaga, mert jóízűen befalta azt is.
- Bocsánat, de tegnap nem tudtam rendesen étkezni, mert egész nap egy meditációs gyakorlatot végeztem. - magyarázta kissé elpirulva, mikor már nem volt étel a tányérján. Te ez idő alatt nagyjából az adagod feléig jutottál.
- Igen, véleményem szerint is valami nagy próba elé állítanak minket. Remélem megfelelünk. - mondta, aztán olyan tekintettel nézett a te tányérodon heverő trutyira, mintha az jelentené számára a levegőt a víz alatt. Ennek ellenére nem adott hangot annak, hogy kérne belőle. Talán nem mert, vagy nem akart modortalannak látszani.
- Nos, szerintem nem ártana megismernünk kicsit egymást. Tudod, hogy miket szeret a másik, meg ilyesmik.

A zabrak férfi kissé döbbenten nézte, ahogy a lány bár etikettel, de igen gyorsan tömte magába az ételt, habár döbbentségét nem mutatta ki.
"Semmi gond." válaszolt Gendrax. "Én is remélem, hogy megfelelünk."
Ekkor vette észre, hogy Penny az ő tálcáján levő zselét, vagy valamit nézi. Egyből megértette, hogy a lány szeretné megenni, amit nem is bánt, mert ő amúgy sem ette meg soha ezt a valamit.
"Nyugodtan megeheted. Nekem nem kell." és ezzel átrakta a tálat a lány térfelére az asztalon.
Miután átrakta a tálat, a lányra nézett.
"Nos, én a szabadidőmet meditációval vagy a fénykard forgatásának gyakorlásával töltöm a gyakorló teremben."

Hálásan bólogatva fogadta el a tányért és még gyorsan köszönetet mondott, mielőtt azt is falni kezdte. Mondandód után egy pillanatra abbahagyta eddigi tevékenységét és elgondolkodott.
- Nos, én is szeretem ezeket a dolgokat, de szerintem nem is nevezhetnénk magunkat Jedinek, ha nem így lennénk ezzel mind. Én személy szerint a diplomatikus megoldások híve vagyok és szeretek segíteni azoknak, akiknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy jobbá tegyék a saját életüket. - mondta, aztán gyorsan befejezte az evést és rád pillantott.
- Ha gondolod, indulhatunk. Biztos vagyok benne, hogy a mestereink nem haragudnának meg ránk, ha kicsit korábban mennénk oda. - vetette oda, aztán szélesen elvigyorodott. - Valamint már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit akarnak.

Gendrax csendesen nézte, ahogy Penny evett.
"Ezzel én is így vagyok. De néha szükségre kényszerül az aggresszív véleménycsere."
Miután Penny befejezte az evést, meghallgatta a lány mondandóját, majd felállt.
"Mehetünk. Az egyik fontosabb dolog, amire Takrash mester megtanított, a pontosság."
Betolta a széket, majd elindult az ajtó felé, közben hátrapillantott Penny-re.
"Az igazat megvallva, engem is kíváncsivá tett a dolog. De amire számítani tudok, az egy fontos megbízás."

A lány bólintott egyet, aztán téged könnyedén megelőzve gyors és kecses léptekkel indult végig a folyosók útvesztőjén. Közben mindenféle apróbb témákról fecsegett, mint például, hogy még sosem volt az űrben, mert ezen a bolygón született és már nagyon ki szeretne jutni a csillagok közé. Természetesen gyors léptei hamar el is vezettek titeket mestereitekhez, akik mosolyogva konstatálták érkezéseteket.
- Látom sikerült megismerkednetek. És ráadásul idő előtt itt vagytok. Kiváló. Ne feledjétek, egy Jedi sosem késik sehonnan, mert az katasztrófához vezethet. - üdvözölt titeket Takrash mester. Társa, aki eddig egy szót sem szólt, most átvette a narrátor szerepét.
- Csak egyet érteni tudok Takrash mester szavaival. Mindazonáltal érzem, hogy türelmetlenek vagytok. Te kifejezetten, Penny. Ne engedjetek az ilyen érzelmeiteknek. A türelem a Jedik fontos erénye. De mivel nem szeretnélek tovább várakoztatni titeket, térjünk is a lényegre! Egy hajó parancsnoka a Jedik segítségét kérte egy Sithek elleni felderítés során. Úgy döntöttünk, hogy mivel ez csak felderítés és tényleges harcra nem kell számítani, ez tökéletes tapasztalat szerzési lehetőség lesz nektek. Valamint a problémák megelőzése végett én is veletek tartok.

Gendrax könnyed, de gyors léptekkel követte a lányt, miközben az apróbb témákról beszélt.
"Én is Coruscanton születtem." mondta. "Az első alkalommal, mikor az űrben voltam, Ilumra utaztunk a mesteremmel a fénykard kristályomért."
A két padawan hamar elérte mestereiket.
"Nem feledem mester."
Mikor szóba került a türelmetlenség, Gendrax tudta, hogy igaza van a mesternek. Egy kissé valóban izgatott volt az új feladat miatt, de egy könnyed, alig észrevehető kilégzéssel megnyugtatta magát. A mester körülírta a feladatot. A zabrak férfi csöndesen bólintott egyet, jelezve, hogy megértette a részleteket.
"Készen állok az indulásra mester." mondta nyugodtan.
Takrash odalépett a zabrakhoz és vállára tette a kezét.
"Bízom benne, hogy jól fogsz szerepelni." mondta. "Kövesd a kiképzésed és nem lesz gond."
"Követni fogom mester."
A két férfi kezet fogott egymással, majd Takrash visszafordult barátja felé.