Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Latest topics
» Krayt sárkány kocsma
by Gendrax Szomb. Márc. 11 2017, 21:49

» Penny Danvolt és Gendrax hajója
by Gendrax Csüt. Dec. 29 2016, 19:27

» Ganter szobája
by Gendrax Kedd Dec. 27 2016, 21:05

» Penny Danvolt szobája
by Gendrax Kedd Dec. 27 2016, 21:02

» Gendrax karakterlapja
by Gendrax Hétf. Dec. 26 2016, 19:38

» Jedikről
by Malavai Quinn Vas. Jún. 26 2016, 07:32

» Sithekről
by Malavai Quinn Vas. Jún. 26 2016, 07:30

» Bukottakról / Szürkékről
by Malavai Quinn Vas. Jún. 26 2016, 07:29

» Civilekről
by Malavai Quinn Vas. Jún. 26 2016, 07:29

» Kasztokról általában
by Malavai Quinn Vas. Jún. 26 2016, 07:27

» Általános társalgó
by Gendrax Szomb. Jún. 04 2016, 19:35

» Hogyan írjak Előtörténetet?
by Malavai Quinn Kedd Május 31 2016, 20:16

» Szabályzat
by Malavai Quinn Kedd Május 31 2016, 17:48

» Gendrax szobája
by Gendrax Kedd Május 31 2016, 15:38

» Az Erő
by Revan Kedd Május 31 2016, 15:25


A Sith sötét nagyurának előtörténete

Go down

A Sith sötét nagyurának előtörténete

Témanyitás  Revan on Szomb. Márc. 30 2013, 23:58

Ez egy minta előtöri. Így kell kinéznie a többinek is, viszont ez inkább a kisregény változat. Senkitől sem várom el, hogy ilyen hosszút írjon. Én E/1-ben írtam múlt időben. Aki múlt időben írja, annak megengedett a párbeszédek idézőjelbe rakása (sőt, ajánlott is a helytakarékosság végett.)

Név: II. Darth Revan
Faj: Ember
Kor: 38
Kaszt: Sith felderítő
Belső tulajdonságok: Szigorú, szadista hajlamú. Elvárja, hogy minden parancsát szó szerint teljesítsék. Nagyon jó stratéga, éles eszű.
Külső tulajdonságok:
Előtörténet:

Gyermekkor (születéstől öt évesig): A Dantooine nevezetű bolygón születtem Revan után 170-ben. Egyszerű földművelő család volt a miénk.  A nővéreimmel hárman voltunk testvérek. Édesanyánk meghalt amikor én megszülettem, ezért az apánk nevelt fel minket. Öt éves koromban egy fesztiválon amikor apám egy kis ajándékot vett nekem, egy részeg férfi késsel rontott rá. Én épp arra jártam és egyből beugrottam elé. A nővéreimen kívül már csak ő maradt nekem, ezért nem hagyhattam meghalni. A fickó kése a bal karomba mélyedt. Felordítottam. Valami iszonyú energia gyűlt össze bennem. Nagyon haragudtam arra az emberre, mert meg akarta ölni apámat, engem pedig megsebesített. Hirtelen úgy éreztem, hogy felrobbanok ha nem engedem ki ezt az energiát. Kinyújtottam a kezem és akkor hirtelen hatalmas villámok csaptak ki az ujjaimból. Ez után minden összemosódott, de még emlékszek egy összeégett hullára. A hulla után a következő emlékem a kórház. Mikor kinyitottam a szememet apám ott ült az ágyam mellett. Fel akartam ülni, de amikor a kezemet akartam mozdítani, ráeszméltem, hogy nem megy. Az egész kezem be volt kötözve és amikor  mozdítani akartam hirtelen hatalmas fájdalom csapott belé. Apámmal egy kicsit beszélgettünk. Én nem tudtam, hogy mi történt, viszont neki volt magyarázata. "Anyád egy Jedi lovag volt, aki kilépett a Rendből, hogy összeházasodjon velem. Minden jel arra utal, hogy örökölted tőle az Erőre való fogékonyságot." "Anya Jedi volt?"-kérdeztem megdöbbenve, majd hirtelen elhatározásra jutottam. "Ha anya Jedi volt, akkor én is az leszek."-jelentettem ki büszkén. "Biztos, hogy ezt akarod? Mert ha igen, akkor elmehetsz az akadémiára." "tényleg megengeded? Rendben, akkor már megyek is." "Nem mész te sehova!"-intett le az ősöm. "Legalábbis amíg meg nem gyógyulsz."-tette hozzá mosolyogva.

Jedi képzés (6-13): Miután sikeresen felépültem, elmentünk a Dantooine-on lévő Jedi akadémiára. A mesterek örültek egy új tanítványnak és egyből elküldtek tanulni. Hét teljes évig tanultam. A különleges képességeim miatt korán kiemelkedtem a többiek közül. Sokkal élesebb eszű voltam, mint a többiek és sokkal nagyobb volt bennem az Erő. Az utolsó évben bemerészkedtem a kristály barlangba, ahol megtámadott egy pár bogárszerű lény. A tanításokkal nem mentem sokra és gyorsan legyőztek. Miközben sorozatosan szereztem a sérüléseket egyre nagyobb harag gyűlt bennem. Egy kis idő után a dühöm segítségével hívtam az Erőt és furcsa módon válaszolt is. A kezeimbe irányítottam és az öklömmel egyenesen az egyik bogár szemébe vágtam. Amint hozzáértem a döghöz, azon egyből hatalmas energiakisülések jelentek meg, majd a lény élettelen teste a földre esett. Ezen fellelkesülve egyre több haragot gyűjtöttem, arra gondolva, hogy a Jedi mesterek azért tiltják az effajta érzelmeket, mert nem akarják, hogy igazi hatalmat szerezzünk. Mikor a dühöm már megint elég magas volt, annak segítségével megint magamhoz öleltem az Erőt, majd a kezeimbe és onnan a levegőbe vezettem. A szerteágazó villámok az összes rovart ropogósra sütötték. Gonoszul mosolyogva belerúgtam az egyik hullába, majd a barlangban továbbhaladva összeszedtem egy fénykard kristályt. A barlangos kaland után éjszakánkén titokban edzettem a gyors haraggyűjtésre és a villámok használatára. Pár hónappal később már képes voltam egy percig kitartani a halálos energiakisüléseket, amik egy próbababát simán ropogósra sütöttek. Erre rá egy pár héttel befejeztem az alkatrészek összegyűjtését. Lementem a nagyterembe, leszórtam őket magam elé és elkezdtem meditálni. Négy napon keresztül meditáltam, miközben egyre több mester jött megnézni, hogy mi csinálok. Mikor végeztem, a lában előtt hevert a kész fénykard. Többen is közelebb jöttek, amikor merev lábaimat kinyújtva felálltam és az Erő segítségével magamhoz húztam a kardot. A markolata kényelmes volt és tökéletesen beleillett a kezembe. Ekkorra már a mesterek is a közelbe jöttek. Tisztában léve azzal, hogy a hiba az életembe kerül, benyomtam a bekapcsológombot. A fegyver felbúgott és hirtelen nagyon felmelegedett. "Most végem."-gondoltam attól tartva, hogy felrobban. E helyett viszont felizzott a halványzöld penge. Ahogy néztem, minden kételyem elpárolgott. Előttem csak a nagy Revannak sikerült ilyen fiatalon fénykardot építenie. Mikor felragyogott a penge, a mesterek közül sokan meglepetten felszisszentek, majd az egyikük odajött hozzám hogy a tanács hívat. Meglepetten sétáltam a tanácsterembe, miközben az oldalamra akasztottam a kardot. "Revan óta még soha senkinek nem sikerült ilyen hamar elsajátítania a tanításainkat és megépítenie a saját fénykardját. Ráadásul a mesterek útmutatása nélkül. Mivel ilyen jól haladsz, a tanács úgy döntött, hogy O'Harol mester keze alatt folytatod tanulmányaidat. Immár padawan vagy. Gratulálunk."-mondta a tanács egyik hologramalakja, akit nem ismertem. "Amíg a mestered meg nem érkezik, kérlek beszélj Z'lagnar barátoddal. Attól tartok, hogy anyja meggyilkolásának híre miatt esetleg bosszúvágy gyűlik a szívében." "Ahogy kívánja mester."-feleltem örömmel. Végre padawan lettem. A mester utasítására elmentem tanulótársamhoz. Amint beléptem a szobájába, szinte lesöpört a lábamról az a sok gyűlölet. Egyből felemelkedtem a padlóról és hatalmas szorítást éreztem a nyakamon. Nem kaptam levegőt. A már jól begyakorolt módszerrel előhívtam az összes gyűlöletemet és villámok formájában kieresztettem. Figyeltem rá, hogy ne öljem meg Z'lagnart, de azért fájdalmat okoztam neki. "Elmondanád, hogy miért támadtál rám? Épp azért jöttem, hogy segítsek neked."-mondtam, miközben régi barátom káromkodva feltápászkodott a padlóról. "Érzem benned a gyűlöletet..."-kezdte vádaskodással a hangjában, de egy nevetéssel elhallgattattam. "És? Ez tesz erőssé. Én is érzem benned a haragot."-mondtam elismeréssel a hangomban. "Most viszont csak ott akarsz állni tátott szájjal, vagy mg akarod keresni anyád gyilkosát?" "Szerintem erre egyértelmű a válasz. Mikor indulunk?"-válaszolt már szinte vigyorogva, majd a pillantása az övemre esett. "Látom végre összeraktad. Örülök, hogy nem robbant fel a kezedben. Ugye a tanács küldött, hogy lebeszélj a bosszúról?" "Hidd el, nálam senki sem örül jobban annak, hogy egyben van. És igen, a tanács küldött. Én viszont úgy gondolom, hogy a bosszú igenis jó dolog. És, kit kell megölni?" "Örülök, hogy te is így gondolod. A fickó nevét nem tudom, de kiderítettem hogy hol lakik." "Rendben, akkor indulhatunk is."-feleltem, majd választ nem várva kisétáltam. Z'lagnar követett egy vibropengével a kezében. Miután kiértünk az akadémiáról, átvette a vezetést és elvitt a dombok felé. Alig egy órával később odaértünk egy házhoz. Bekopogtam, mire egy férfi nyitott ajtót. Z'lagnaron láttam, hogy eltorzul az arca a méregtől. "Te! Te vagy annak a ribancnak a fia, akit megöltek." "Te csak ne ribancozd le anyámat! Tudom, hogy te ölted meg!"-kiáltott fel, majd az Erőt használva felemelte és fojtogatni kezdte a férfit. Ekkor kirontott egy nő két gyerek kíséretében. "Mit csinálnak a férjemmel?" "Kuss!"-szóltam oda neki, majd a fuldokló férfihoz fordultam. "Maga ölte meg Z'lagnar édesanyját?" "Szerinted ki volt hülyegyerek? Persze hogy én." A nő elképedt arcára nézve mosoly ült ki az arcomra. "Akkor szerintem itt a bosszú ideje. Megölheted. Én ezekről gondoskodok."-mondtam társamnak, majd a nő és a gyerekek felé fordultam. Kinyúltam feléjük az Erővel és a magasba emeltem őket. A két gyereket halálos szorítással összeroppantottam, a nőt pedig kényelmesen sokkolva halálra kínoztam. Z'lagnar addig életben tartotta a férfit, csak hogy sírva könyöröghessen, hogy hagyjam abba, majd megfojtotta. Miután a férfi holttestét leeresztette, még lecsapott egyet a vibropengével a nyakára, amivel lemetszette a fejét. "Gyújtsuk fel ezt a patkányfészket!"-szólt oda nekem. "Ezer örömmel!"-válaszoltam neki, majd a fénykardomat felkattintva elvágtam egy gázcsövet és kijöttem a házból. Beküldtem egy villámot, ami lángra lobbantotta az egészet, majd a hullákat a tűzbe hajítva visszamentünk az akadémiára.

Az új mester: Mikor visszaértünk, mindketten elmentünk aludni. Másnap a mesterek hívattak és közölték velem, hogy valaki felgyújtotta a gyilkos házát. "Az nem lehetett Z'lagnar, mivel egész éjjel vele voltam. Segítettem neki meditálni, hogy megtisztítsa az elméjét a bosszú gondolatától."-feleltem őszinte meggyőződéssel. Úgy is látszott, hogy a mesterek elhitték, mert elbocsátottak. Fél óra múltán kaptam egy üzenetet, miszerint megérkezett a mesterem. Gyorsan felkaptam a legtisztább Jedi köpenyemet és elmentem a leszállópályára. Épp akkor nyílt le a leszállórámpa, amikor odaértem. Felpillantva egy viszonylag fiatal Kel'dor férfit pillantottam meg. "Valószínűleg én vagyok az első tanítványa."-gondoltam megvetően. "Én, aki Revan óta először úgy építettem meg a fénykardomat, hogy a mesterek nem mutatták meg hogy hogy kell ráadásul még tanítványként, én aki Revan óta a legjobban teljesítő diák csak egy frissen mester státuszba helyezett tanítót kapok?"-gondoltam mérgesen. Ennek ellenére odamentem hozzá és meghajoltam előtte. Ő szintén meghajolt előttem, majd bemutatkozott. Ő volt O'Harol mester. Megkért rá, hogy menjek a szobámba és fél óra múlva találkozzunk a meditációs helyiségben. Én engedelmeskedtem neki és fél órával később a meditációs helyiségben vártam. Nem sokkal később meg is érkezett. Egy rövid ideig meditáltunk, majd elkezdte felmérni a kapcsolatom mélységét az Erővel. Rájött, hogy Revan óta senkiben nem volt ilyen erős. Én ennek hallatára megörültem és eldöntöttem, hogy én leszek a második Revan. De tudtam, hogy addig nem lehetek olyan, mint ő, ameddig meg nem tanultam használni a Sötét oldalt is. Így hát nappalonként edzettünk, éjjelente pedig továbbra is a Sötét oldalnak szenteltem magamat.

Első küldetés (13-14):Egy hosszú évig tanultam a keze alatt, mire úgy döntött, hogy elvisz magával egy küldetésre. Ennek értelmében pár szenátort kellett megvédenünk egy Sötét Jedi elől. A küldetés elején mesterem így szólt hozzám. "Érzem benned a Sötét oldalt ifjú Padawanom. A haragot, a félelmet, a becsvágyat és egyéb Sötét érzelmeket. Tudom, hogy Revan a példaképed, de ne feledd, hogy ő is a fényben volt erősebb, mint a sötétségben. Kérlek ne tápláld ezeket az érzelmeket."-mondta. "Kérhetsz, de nem mész vele semmire."-gondoltam gunyorosan, de bólintottam. Aznap este a palota körül őrjáratozam, amiben a szenátorok laktak. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy a másik oldalra kell rohannom. Meg is tettem és ott találtam a sötét Jedit, amint épp a falat vágta a vörös fénykardjával. Mire felém fordult már késő volt. Belé eresztettem egy rakás villámot és addig használtam rajta a technikát, amíg el nem ájult. Utána elvittem egy fatörzshöz és odakötöztem. Mikor felébredt meglepetten vette tudomásul, hogy még életben van. "Nagyon gyenge vagy. Szégyen, hogy mostanában a magadfajtákat hívják Sötét Jedinek."-mondtam. "Csak azért győztél le, mert megleptél."-közölte velem nagyképűen. Erre én felemeltem a kezemet és egy Erő-rántással elszakítottam a kötelet, majd az éppen feltápászkodó fickó felé hajítottam a fénykardját, amit az Erő segítségével könnyen elkapott. "Ez volt életed utolsó hibája kölyök."-mondta gonoszul vigyorogva. Én is visszamosolyogtam rá és bekapcsoltam a fénykardomat. A zöld penge halkan zümmögve felragyogott. "Akkor védd magad!"-kiáltottam és rárontottam. Egy hanyag mozdulattal védte az ütésemet, majd egy nyakra irányzott vágással ellentámadott. Ezt az Erő segítségével megállítottam és a meglepetés erejét kihasználva levágtam a kardot tartó kezét. Ő felordított és térdre esett. Az álla alá nyomtam a pengét, amit enyhén felemelve arra kényszerítettem, hogy nézzen rám. "Csaltál!"-fakadt ki. "Azért mert te nem vagy ilyen járatos az Erő használatában az még nem jelenti azt, hogy csaltam."-válaszoltam neki. "Most viszont el kell döntened, hogy csatlakozol-e hozzám, vagy pedig meghalsz." "Miért csatlakoznék hozzád?" "Mert az a célom, hogy felélesszem a Sith rendet."-erre egy kicsit meghökkent a fickó. "Nekem is, de mint mondtad én nem tudom irányítani a Sötét oldalt." "Majd megtanulod. Na?" "Rendben van"-válaszolta én pedig elvettem a fénykardot a nyaka alól. "Akkor egy év múlva találkozzunk a Korribanon Naga Shadow sírjában. Szedj össze annyi Sötét Jedit, amennyit csak tudsz. Ezzel otthagytam a férfit és visszamentem a palotába. Mikor a mesterem arról érdeklődött, hogy miért nem voltam kint azt mondtam neki, hogy megküzdöttem a férfival és legyőztem, viszont ő elfutott. Egypár kérdés után tisztáztuk a dolgokat és a mester semmit sem sejtve úgy döntött, hogy végeztünk. A szenátorok visszamehettek a Coruscantra  mi pedig a Dantooinera.

Korriban (15): Egy éven keresztül tökéletesítettem az Erő-technikáimat, illetve a fénykardforgatásomat, miközben Sith jelölteket kerestem. Elég gyatra csapat gyűlt össze, de a semminél több volt. Idő közben kiderítettem a férfi nevét. Fin'vukai-nak hívták. Egypár holo-hívás után letárgyaltuk, hogy a pontosan mikor találkozzunk, viszont azt nem mondta meg, hogy hány embert sikerült összeszednie. Az év vége felé kineveztek Jedinek és a mesterem gratulációja jeléül meglepett egy A-szárnyúval. Szerencsémre az általam összegyűjtött személyek mind Jedik voltak, így volt saját hajójuk is. A megbeszélt napon elmentünk a Korribanra. Tudtuk, hogy egy ilyen "be nem jelentett távozás" mindannyiunkat bajba fog keverni, de minket már nem érdekeltek a Jedik. Együtt ugrottunk a hiperűrbe és egyszerre láttuk meg a sivatagos bolygót. A kumputerünkön piros pötty jelezte a sírt. Leszálltunk és egypár személyi vadászt, illetve egy nagy teherszállító hajót találtunk ott. Ez után mindannyian beléptünk a sírba. Egypáran a belépés pillanatában összeestek és meghaltak. Láthatóan nem bírták elviselni azt a hatalmas Erőt. Egy kicsit beljebb haladva még pár holttestet találtunk. A sírkamrába érvén viszont kellemes meglepetés fogadott. Vagy harmincan tartózkodtak ott. Én azok nélkül akik meghaltak tizenöt embert hoztam. Mikor besétáltam a terem közepére mindenki izgatott lett. Pár embertől kaptam egy-egy lehangoló megjegyzést, miszerint én nem vagyok se elég idős, se elég erős a Sithek feltámasztására. Ekkor észrevettem Fin'vukai-t. Mikor odaléptem hozzá megkérdezte: "Ki ez a fickó, akit magaddal hoztál?" Egyből tudtam mire gondol és intettem két volt Jedinek, akik előhozták O'Harol mestert. Az összegyűltek meglepetten felhorkantak, amikor meglátták. Sokan ismerték még Jedi korából, mivel közel olyan híres volt, mint én. "Most pedig megmutatom az erőmet a kételkedőknek."-ezzel intettem egyet és a drót, amivel megközöztük elszakadt. Az egyik őre felé nyújtotta a fénykardját. A mester elvette, majd felém fordult. Az emberek kört formáltak a teremben és várakozva pillantottak felém. "Nos, mester először is gratulálok, hogy téged nem ölt meg a Sötét oldal belépéskor. Ezen kívül meg szeretném köszönni, hogy ennyit tanítottál, illetve hogy a te közbenjárásod miatt nézték el a bennem lévő sötétséget, amikor Jedivé váltam. Most viszont meg foglak ölni. Remélem, hogy jó párbaj lesz. Utolsó kívánság?" "Nem fogok veled harcolni ifjú Padawanom, de megölni sem fogsz."-mondta, majd annyi Erőt sűrített a hangjába, amennyit csak bírt, illetve elkezdte rám zúdítani az akaratát. "Ez már nem jön be mester. Most pedig készülj a halálra!"-mondtam, majd egy gondolattal félresöpörtem a késztetést, hogy mellé álljak és felkattintottam a fénykardomat. Erre nagyot sóhajtva ő is bekapcsolta a fegyverét és védekező állást vett fel. Vad harci üvöltéssel felé ugrottam, de a levegőben elkapott az Erővel. Egy könnyed legyintéssel félresöpörtem az engem szorító Erőt, majd elindítottam egy hatalmas villámvihart a mester felé. Az egész testét befedte. Amikor elállítottam a villámáradatot a mestert a földön térdelve találtam és még láttam, amint a maga köré húzott Erő-pajzs összeomlik. Ekkor felemeltem a földről és akkora erővel kezdtem el szorítani, hogy még egy űrhajó is összeroppant volna, viszont ő a saját Erőben való jártasságát felhasználva az én Erő-szorításomat elkezdte kifelé tolni. Még nagyobb erővel szorítottam és hallottam, amint a bordái pattannak egyet. Ekkor elengedtem és felé léptem. Felállt és rám rontott a fénykardjával. Játszva hárítottam a jobb karomra irányzott vágást és nagyot löktem rajta. Amíg próbálta visszanyerni az egyensúlyát hasba szúrtam. Lenézett a hasába álló zöld pengére és csak annyit mondott: "Nagyon megerősödtél. Sajnálom, hogy a rossz utat választottad." "Nem, mester. Én választottam a jó utat."-válaszoltam neki és egy csapással lefejeztem. Lehajoltam és a magasba emeltem a fejét. "Ez vár minden Jedire! Ezennel megalapítom az új Sith Rendet. Ennek a Rendnek a célja a Sithek régi hírnevének visszaszerzése és a Jedik eltörlése a galaxisból. Bolygóról bolygóra fogunk haladni és megtisztítjuk a galaxist a Köztársaság és a Jedik piszkától, mígnem elérjük Coruscantot és végleg elpusztítjuk őket ezzel uralmunk alá hajtva minden fajt. Aki egyetért velem, az most hajoljon meg! Aki nem, az menjen el! Ez egyszer megkímélem az életüket, viszont legközelebbi találkozásunkkor meghalnak." Mikor befejeztem többen kimentek, de a többiek meghajoltak előttem. "Mostantól én vagyok a Sith Sötét Nagyura. Ezen a bolygón fogjuk berendezni a főhadiszállásunkat. Ha találkoztok más Erő-használókkal, akkor próbáljátok az igaz ösvényre téríteni őket és hozzátok ide mindegyiküket! Most pedig nyújtsátok ki az érzékeiteket és nézzétek meg, hogy mi történik az árulókkal!"-mondtam, majd az Erővel kinyúltam a távozó hajók felé és egyszerre mindet megmarkolva összeroppantottam őket, majd a roncsokat a bolygó egyik sivatagába hajítottam. Többen helyeslően bólogattak, majd felálltak.
"Akkor emberek most egy évig mindenki menjen és keressen olyan Erő-használókat, illetve egyszerű embereket, akik hajlandóak lennének segíteni. Revan idejében nagyon sok Sith katona volt. Biztosra veszem, hogy a leszármazottjaik is hűségesek hozzánk."-mondtam, majd Fin'vukai-hoz fordultam. "Jó munkát végeztél. Érzem, hogy erősek és elszántak ezek az emberek. Te gyere el velem! El kéne hozni ide egy pár embert, akik megépítik azt, amire szükségünk van. Érzem, hogy erősebb lettél mióta utoljára találkoztunk." "Rendben. Igazad van."-válaszolta, majd elindultunk a teherszállító felé.

Elkövetkező év (16): A Rend megalakulását követő évben összesen hatszáz Erő-használót sikerült találnunk. Nagy segítségünkre voltak a régi Sith katonák leszármazottjai, akik tényleg hűségesek voltak a Sithekhez. Belőlük nyolcezret sikerült találni. A Korribanra hozott rabszolgák felépítettek egy Sith templomot és jelentős védelmi erővel lett ellátva a bolygó. Egy Jedi Sötét oldalra való átképzése nagyjából két hétig tartott és mindenki meg tudta csinálni, így nagyon gyorsan elérték teljes erejüket. Miután valaki befejezte a kiképzését kötelező volt elmennie és fejvadászmunkákat vállalnia. Nagyon sok pénz gyűlt össze. Kapóra jött, hogy a volt Sith katonák nagyjából elvégezték a gyermekeik kiképzését, ezért egy gyorsított eljárással ők is két hét alatt bégeztek. Jómagam felügyeltem az építkezéseket, végrehajtottam a legnehezebb fejvadászatokat és elloptam rengeteg köztársasági hajót. Egyre gyűltek az emberek és a hajók és szárnyra kelt a pletyka, miszerint a Sithek visszatértek.

Következő év (17): Az év végére annyira megerősödtünk, hogy megkockáztattam pár támadást. Gyorsan rájöttem, hogy kik a kiváló hadvezérek és a kis seregem élére állítottam őket. Az is gyorsan kiderült, hogy én vagyok a legjobb, ezért a főflottát én irányítottam. Kezdetben a Korribanhoz közeli bolygókat támadtuk meg. Mivel nem számítottak támadásra, ezért beszivárogtattam a hadsereg felét a bolygóra különböző szállítóhajókon, így amikor támadtunk ők a földön gyorsan lemészárolták a fontos védelmi eszközök személyzetét, majd a földről támogattak minket. A bolygók egytől egyig megadták magukat. Amikor eljutottam a Honoghr-ig úgy döntöttem, hogy megállok. A Noghrik gyorsan behódoltak, még harcolni se kellett velük. A Honoghron építtettem egy másik akadémiát. Az elfoglalt bolygók hozták a pénzt és elkezdték a Sith flotta építését. Ekkor viszont egy nagyon fontos dolgot tudtam meg. Az egyik elfoglalt bolygón találtak egy lezuhant űrhajót. Viszont ez nem akármilyen hajó volt, hanem Revan zászlóshajója. A bolygó pedig annyira jelentéktelen volt, hogy a Köztársaság nagy eséllyel nem is tudott a létezéséről. Ebben az évben minden technikust ráállítottam a hajó javítására. Az év végére tökéletes volt.

A Sith birodalom 3. éve (18) :Ebben az évben történt meg, hogy Revan hajóját megtettem Zászlóshajómnak és a nevemet megváltoztattam II. Darth Revan-ra. Miután ez megtörtént, megindultam a Dantooine felé. Az ott lévő akadémia nagyon felvirágzott. Úgy gondoltam, hogy jobb most elpusztítani azt a mocskot, mielőtt még nagyobb lenne. A bolygó felett jóformán azzal megnyertük az űrcsatát, hogy a zászlóshajó kilépett a hiperűrből. A teljes Köztársasági flotta elkezdett menekülni a hipertér biztonságát jelentő nyílt űr felé, el a bolygó gravitációs mezejéből. Ekkor viszont a zászlóshajómon be lettek kapcsolva a gravitációs generátorok. A másik flotta fele megfordult, hogy harcoljanak, a többi hajó viszont tovább menekült. Ekkor következett a meglepetés. A hiperűrből kitört a flottám másik fele az ellenkező oldalon. Átlagos esetben egy ilyen manőver nehezen kivitelezhető lenne, viszont most elég volt egy olyan vektoron elindítani őket a hiperűrben, ami keresztezi a zászlóshajóét, az pedig kirántotta őket. A Köztársaság flottáját pár óra alatt szétzúztuk, majd pedig bolygókörüli pályára állva megindítottuk az inváziós csapatokat. Minden szállítóhajót egy-egy Sith vezetett, ezzel minimálisra csökkentettük a bolygóra szállás közben elszenvedett károkat. A legelső hajót én vezettem. A Jedi akadémia mellett landoltak a hajók és a összes Erő-használó arra sújtott le. Minden Sith berohant velem az élen. Csak a mesterekkel találkoztunk és mindegyikkel könyörtelenül végeztünk, bár súlyos veszteségeket szenvedtünk. Amikor megtaláltuk az összegyűlt Padawanokat, felajánlottam, hogy álljanak át hozzánk és tanulják meg használni az igazi Erőt. A több száznak több mint a fele elfogadta, a többieket pedig megöltük. Ekkor elmentem Fin'vukai-val, aki közben a jobb kezem lett a tanácsterembe. A holokomunkiátor segítségével felhívtam a jelenlegi kancellárt és a Jedi tanácsot. Közöltem velük, hogy mind el fognak pusztulni és kijelentettem, hogy elkezdődött a háború. Mikor viszont visszamentem a zászlóshajómra, kiderült, hogy egy Köztársasági flotta tart a Korriban felé. Ha elérik a bolygót, akkor a háborúnak vége is lesz. Mivel már nem érhettünk időben a Korribanhoz, ezért úgy döntöttem, hogy bevágunk eléjük. Az egész flotta a katonákat a Dantooine-on hagyva elugrott egy viszonylag üres térségbe, amin a kémeim szerint pont áthaladt a Köztársaságiak irányvektora. Ekkor viszont Fin'vukai feltett egy kérdést: "Hogy fogjuk kirántani őket a hiperűrből? Ez a hajó csak a fél flottájukat tudja." "Ne aggódj barátom. Látod azt a bolygót?"-mutattam egy bolygóra a távolban-"Az fogja kirántani őket." "De hát az olyan messze van, hogy még csak a távolság feléig sem ér el a gravitációs mezeje." "Most nem, de közelebb fog jönni."-állítottam titokzatosan. "Közelebb fog jönni? De hát olyan messze van, hogy onnan még egy egyszemélyes vadászgépet sem lehet idáig elhúzni, nemhogy egy bolygót!"-kiáltotta. "Nektek talán nem megy, viszont mint tudod, én vagyok a Sith sötét nagyura. Most pedig szólj mindenkinek, hogy menjenek az ablakokhoz és figyeljék azt a bolygót."-Fin'vukai kétkedve nyugtázta a parancsot és szólt mindenkinek. Az emberek az ablakokhoz gyűltek, én pedig elindultam egy légzsilip felé. Beléptem és egy Erő-pajzzsal vontam be a testemet. Amint a dekompresszálás befejeződött kiléptem a hajóból és akkorára növeltem a halvány kék színben játszó pajzsot, amíg egy kisebb csatahajó méretét el nem érte és pont úgy nem nézett ki, mint én. Ekkor megálltam és kinyúltam a bolygó felé az Erővel. "Nem a méret, vagy a távolság számít."-mondogattam a Jedik egyik tanítását, amit én is átvettem. Szépen lassan megfogtam, majd elkezdtem magam felé húzni. Nehezebb volt, mint hittem, de rájöttem, hogy csak azért, mert túl sok energiát fektetek a pajzsba. Így csak a külső és belső rétegét hagytam meg a többrétegű aurámnak és megint a bolygóra figyeltem. Teljes erőmből magam felé húztam, mire az olyan sebességgel kezdett el közeledni, hogy én is meglepődtem. Alig tíz perc alatt odahúztam, ahová akartam és még meg is állítottam. Ez után visszamentem a hajóra és kimerülten mosolyogtam Fin'vukai-ra. "Nem megmondtam, hogy sikerülni fog?"-kérdeztem, amikor az egyik tiszt megszólalt. "Uram! Most észleltük, hogy pár hajó kilépett a hiperűrből és a bolygóba csapódott." "Remek! A teljes flottát állítsák támadóállásba. Mindjárt megérkezik a többi hajó is."  Igazam volt. Alig pár másodperccel később az egész Köztársasági flotta kilépett a hiperűrből. Mivel meglepte őket a váratlan támadás, hatalmas győzelmet arattunk felettük.

Azóta (19-38): A vezetésemmel a Sithek virágzó birodalmat építettek ki és az ismert galaxis felét elfoglalták. A hadseregünk mérete jelentősen megnőtt. Tegnap az egyik technikus jött be hozzám, miközben meditáltam a Korribani szobámban és egy adattárolót adott a kezembe. Ránéztem és elmosolyodtam. "Tökéletes..."
avatar
Revan
Admin

Hozzászólások száma : 150
Join date : 2013. Feb. 03.

Felhasználó profiljának megtekintése http://republicwar.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.